Az előző bejegyzésben ígért kettős jön (némi kimaradás után :)

Az az érzés körvonalazódott bennem, hogy az átlag magyar ember alapból rohadtul meg van sértve!
Mindig... és mindenkire.

"Velem aztán nem csinálhatják meg..."
"Nekem aztán ne mondja meg senki, hogy..."

Kérdésem, melyet az űrbe, a távozó szondák után kiáltok:
MI A F.SZRA VANNAK MEGSÉRTŐDVE?!

És kik ők, a ferencjóska őméltósága, vagy egy győztes csata ünnepelt tábornoka, hogy olyan rohadtul nagy, könnyes, ajakbiggyesztős önérzettel jelentik ki ezt, nemlétező trónjuk magasából?

A boltos a pultnál, a kifőzdés csaj, a buszvezető, az ügyintéző az ablakban, az autós a zebránál, a dagadt apuka a balcsi strandon, a kommentelő a blogponthun meg az összes fórumban...

Nálunk 1000x nyomorultabb afrikai országokban, ahol az se biztos, hogy nem lövik le az embert bármikor... még ott is képesek vigyorogni, örömmel egymáshoz fordulni.
Mi miért nem? Miért a toporzékolás az első reakció?

Szerintem azt érzi pl. a kifőzdés csaj, hogy ő többre hivatott. Nem az ő hibája, hogy ezt a szar melót kell csinálnia, kiszolgálni a barom vevőket ("melegítést, porcukrot is kérsz?-hogyrohadnálmeg").
"Nekem nem ezt kéne csinálnom kéremszépen (kacsintsunkcsakössze), látja mindenki, hogy mennyire unom, hiszen messze képességeim alatt kell dolgoznom - míly megalázó."

Pedig nem. Nem csinálja jól - még ezt sem. Ha jól csinálná, arra emlékeznék. Azok az arcok megragadnak bennem, ahol kedves volt a kiszolgáló/postás/autós.

De nem csak az "én többre vagyok hivatott" érzés, hanem valami elementális toporgós feszültség és frusztráció feszül sokakban, ami időnként kirobban.
0,3 másodperccel később indul az előttem levő a lámpánál? "Kurvaanyádmennyémá'!"
Miért? Mi történik, ha 2 mp-el később indul?!
A legrosszabb, hogy lemaradsz egy zöld lámpáról, várnod kell 1-2 percet.
Ja igen: NEKED kell várnod! Az már más. Az már elfogadhatatlan. Hiszen te TE vagy, nem akárki!
"ÉN ELŐTTEM aztán ne tötymörögjön senki!" - mondod.

A fenti jelenségre részemről nincs helyes megfejtés (egyelőre :) de úgy éreztem ezt össze kellett foglalnom.
Az okokat esetleg lehetne boncolgatni, de a fentiek ahhoz túlságosan elterjedtek minden társadalmi csoportban, hogy valami abszolút közös vonalat lehessen húzni.
Sokan (épp az elemzett toporgók közül :) egyből ugranának, hogy valamely gyűlölt politikai erő működése általi nekibúsulásnak nyilvánítsák a hatást, de ez úgy ahogy van hülyeség.
Mindig is ilyenek voltunk.

Csak jó lenne tudni, hogy miért..

(A Vérzőszívű Magyar Ember)

Címkék, angolul „tag”-ek. Egyszerű, rövid szavak, amelyek a megfogalmazó személyétől függően jól, vagy kevésbé jól leírnak egy jelenséget, érzelmet, tárgyat, újságcikket. Minél ügyesebb az illető, annál kevesebb szóból tudja körülírni vizsgálata tárgyát. Egyfajta primitív verselésként is felfogható, nekem tetszik :) Igazából semmi új nincs benne, de a netes világban manifesztálódott a legkézzelfoghatóbb módon.

Egy ideje már körvonalazódik bennem a mindennapok magyar emberéről, és annak világhoz való hozzáállásáról egy ilyen leíró szóhalmaz. Sajnos szükség van rá, hogy itt külön tisztázzam, ennek semmi köze a politikához. Emberi viselkedésről, életszemléletről van szó, az én szubjektív szűrőmön keresztül. A „Magyar” szó népcsoportot jelöl, nem a politikai majomcirkusz egyes táborainak kijelölt követőit.

Három szóban állt össze számomra napjaink átlag magyarjának hozzáállása. A címkék:
Nekem, Most, Jár

...azaz..

NEKEM
  ..és (legfeljebb) családomnak. Minden(ki) más le van szarva.
    Sőt, másé se legyen..., attól irigy leszek és akkor keresztbe teszek.
    A „közösség” szó nekem semmit nem jelent. Ha nekem nem származik előnyöm valamiből, akkor a kisujjamat sem mozdítom érte.

MOST
 ..ide vele, mert.. kell! Leszarom a hosszútávú előnyöket.
   Bespájzolok mindent, amint megtehetem. Állami támogatás, „óccsó” hitel, plazma féláron a Teszkóba', akciós farhát, Suzuki hitelre. Most kell, nem várok!

JÁR
   Adjanak..., mert nekem minden jár! Hiszen én ÉN vagyok!
   Nehogy már ezek ne adjanak, amikor ők is lenyúlnak! Megérdemlem, megérdemeljük! Ingyen.
   Bár nekem minden jár, a kötelességek engem nem érintenek, sőt önérzetemben sértenek!


A fentiek természetesen nem mindenkire igazak (rám például eggggyáltalán nem :D), de magamat, mint lakmuszpapírt a mindennapok vizébe dobva, ezt szűrtem le totálisan szubjektív módon.

Kicsit persze elkeserítő, de én bizakodó vagyok. A jelen szerintem a közösségek megerősödéséről (is) szól, ami jó jelnek tekinthető. Inkább a fényes jövő ígérete, mint az apokalipszis pokla, nem? (De) :)

Holnap a magyar ember belső feszültségeiről írok rövid posztot. (az csak 2 címke lesz :)

Tegnap este jutott eszembe ez az ötlet.
Mint az Index rendszeres olvasója nagyon zavar a rámzúdított "halál-híráradat". "Megölte, kettéfűrészelte, csecsemője leszakított fejével verte agyon Dawn-kóros gyerekét", stb, stb.

Az élettől elmegy a kedvem. Miért kell ezeket tudnom? Miért kell ezt az arcomba vágni? Több leszek attól, hogy tudom, hogy Zala megyében tömegkarambolban meghalt egy család két 3 év alatti gyerekkel?!

Ez tájékoztatás?
Mert az újságírók erre hivatkoznak. "Az embereknek joga van tudni." Tényleg? De akkor még 1000 mást is jogom van tudni, olyan híreket, amiket kiszorít a legújabb belező honfitársamról szóló rövidhír.

De megtaláltam a megoldást és ha az Indexnél (vagy valamely konkurens híroldalnál) tökös gyerekek ülnek, be is vállalják. Merész húzás, de sokat nyerhetnek vele (plusz olvasótábort).

A megoldás neve: Halálkapcsoló.
Ez egy kis gomb lenne az Index főoldal tetején. Ha bekapcsolja a user, akkor a "Halálkapcsoló" tag-el megjelölt cikkek (és rövidhírek!) egyszerűen nem jelennek meg az oldalon, helyükre dinamikusan, időben őket megelőző cikkek kerülnének (bár gondolom most is hasonlóan működik a hírmotor). Az egész site-on, globálisan. Sima cookie-kezeléssel megoldható.

Ezzel "humanizálni" lehetne az oldalt, és talán olyanok is ráfanyalodnak, akik eddig rá se néztek pont emiatt.

Persze, tudom, vannak teljesen testreszabható híroldalak (iGoogle, Netvibes és tsai), de az Index profilja ennél sokkal klasszikusabb, nem az egyéni tartalmakra épít. Az ötletem csak egy jól meghatározott tényező ki/bekapcsolásáról szól. Van halál, nincs halál..

Sikeresen lement a tűzijáték. Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan is élhette meg mindezt a felelősség fő teherviselője Mr. Gál Dzsí Zoltán :)
                                                                                                                  
Gál J. Zoltán letette a telefont és hátradőlt karosszékében. A hűvös whiskey-s pohár megnyugtatóan simult jobb kezébe.
"Hú baszki, ezt megúsztam" - gondolta és fáradtan pötyögött valamit a laptopján.
Csinos kis flash animáció villant fel: sárga, hétszegmenses betűkből álló felirat pörgött-forgott.

2007 AUG 20 - FIREWORKS

CASUALTIES: 0.0
MISSION ACCOMPLISHED

Elégedetten hümmögött - "Tisztára, mint a 24-ben, höh."
Ez persze nem volt véletlen: az animációt ő rendelte meg Ferkótól, kedvenc unokaöccsétől, aki nagyon otthon volt az ilyen 'számítógépes izékben', ahogy a kormányszóvivő hívta.
"Ügyes gyerek ez a Ferkó, 14 éves korára profi programozó. Jól jön majd neki az a kis mellékes, amit 'Vizuális kellékek' címszó alatt kiszámláztam az apjának. Hejj, Béla bátyám, rád ütött a gyerek!" - kortyolt bele a Whiskey-be.

"Zéró kezsöltíz! Jessz, ezért kitüntetnek" - gondolta újra.
"Ez a minimum! Ha Tibi bához is odavágtak egyet, akkor már nekem is jár legalább 2 lombos keresztes kard, vagy miaf.sz! Ráadásul én a bőrömet vittem vásárra!"

A szomszéd irodából gyerekordítozás hallatszott, melynek hatására már kevésbé tűnt őszintének arcán a mosoly.
"Hát igen, mindennek megvan a maga árnyoldala. Gizike kisöccse... az a kis hülye. Persze A NAGY PIROS INDÍTÓGOMB-ot muszáj volt neki megnyomnia, pedig azt is külön erre az alkalomra készíttettem magamnak.." - zsörtölődött.

Gizikét, a 22 éves titkárnőt igazából Wandának hívták, de Gál J. Zoltán vicces - illetve szerinte vicces - kis szentimentalizmusból aggatta rá a Gizike nevet. Gizike IGAZI segítség volt, dorombolása nem egyszer nyugtatta meg a kormányszóvivő túlfeszült idegeit, és az intimebb kéréseket is meglepő empátiával fogadta.

"Nnna, vár a rivaldafény" - gondolta és kissé megszédült az italtól, mikor felállt. Lecsapta a laptop tetejét, megigazította a nyakkendőjét, majd kilökte irodája kétszárnyú ajtaját.
"Jöhet a sajtó, ide nekem az oroszlánt is!" - gondolta macsós félmosollyal az arcán és belépett a sajtószobába. Tucatnyi lámpa villant az arcába...